KCSV7 (vagy KCSV-7, a mozaikszót feloldva: Közúti CSuklós Villamos 7-es típusa) a Ganz csuklós villamosok legkorszerűbb típusa, mely típusnév az eredeti csuklósok 1996-1999 között újjáépített járműveit fedi. Teljesen felújították a járműveket, kocsiszekrényük, forgóvázuk megújult. Átalakították a motorokat is. Ez a jármű is képes visszatáplálni fékezéskor a keletkező energiát. Megújult az utastér is: újak az ajtók, egyedi ajtónyitást is lehetővé tettek, fűthető lett az utastér. A jármű folyamatosan figyeli saját működését, és képes diagnosztizálni az esetleges hibákat. Az 1347-es villamos KCSV-7/A jelzésű, mivel itt a széria olasz gyártmányú szaggatóit Ganz-Transelektro típusúra cserélték.

GANZ CSUKLÓS

A Ganz csuklós egy kifejezetten Budapestre készített nyolctengelyes csuklós villamostípus, mely a kis kapacitású UV villamos és a budapesti vonalhálózaton sikertelenül működő FVV házi csuklósok lehetséges alternatívájaként került forgalomba. Napjainkig is jelentős szerepet játszanak a budapesti tömegközlekedésben. Az idők során számtalan variánsuk alakult ki.

Műszaki adatok

• Hossz: 26,9 m
• Szélesség: 2,3 m
• Magasság: 3,1 m (KCSV-7: 3,5 m)
• Súly: 34 t
• Férőhelyek: 192/198/203, ebből ülőhely 36/40/32

Ganz Csuklós Motorkocsi (GCSM)

GCSM-1

A jármű prototípusa 1964-ben készült el. Ez még mindössze hattengelyes volt, egy csuklóval (3730-as). 1965-ben a középrészt megtoldották, így nyolctengelyesre bővítették, dupla csuklóval. A GCSM-1 típus 1967 és 1970 között készült, 1301-1335 közti pályaszámokon. Ezen a típuson két áramszedő volt, nem volt viszont indítóautomatika és kettős sínfék sem. Azonkívül a vezetőfülke még nem volt kiképezve rajtuk. Csatlásuk kezdetben még nem volt alkalmas több kocsi rendszeres összekapcsolására. Sebességmérővel nem rendelkezett. Volt utastéri fűtés, és kifelé szóló hangszórók az ajtók felett, melyek közé viszonylatjelző tábla került. A kalauz megszűnt helyén a későbbi főjavítások alkalmával állóhelyeket alakítottak ki.

GCSM-2

1970 és 1977 között készült a második széria. 1336-1390 közti számozással kerültek forgalomba, 1971-től kezdve átszámozták őket 1400-1419 közé. Ekkor szüntették meg a kalauzi ülőszolgálatot. Egy áramszedőjük van, akkumulátoros sínfék, korszerűbb kontroller. Sebességmérő azonban továbbra sem volt, mint ahogy elhagyták a fűtést és a kifelé szóló hangszórókat is. A vezetőfülke nem volt leválasztva.

GCSM-3

1977-1978 között gyártották őket, a nagykörúti villamosforgalom kiszolgálására. Pályaszámuk 1452-1481 közötti. Csatlásuk erősebb, kaptak vezetőfülkét, sebességmérőt, valamint tachográfot is. A tetőellenállásokat takaró védőlemezek kialakítása is eltér a korábbi szériáktól.

Változtatások

Az idők során a BKV-nál számtalan módosítást hajtottak végre a típus járművein. Egységesítették a három különböző szériát: mindegyikbe került sebességmérő és tachográf. A kétezres évek eleji főjavítások alkalmával a villamosok komolyabb felújításon estek át. Az ablakokat átépítették a régi lehúzhatóról korszerűbb, eltolható fajtára. Az ülések borítását kicserélték műbőrről kárpitra. A beltér dekoritlemezei új mintázatúak lettek. A plafon burkolata sima lett és eltüntek a szellőző csatorna nyílásai. A világítást kicserélték a korábbi izzósor helyett fénycsőre. A kocsik is fűtést kaptak. Továbbá a vezetőállásban a napellenző is korszerűbb lett és felülre került -a viszonylatszám tábla alá- az útirányt mutató tábla is. Néhány kocsi kívülről egyedi ajtónyitó berendezést kapott.

Közúti Csuklós Villamos (KCSV)

KCSV-5

Az 1303-as számú, súlyos balesetet szenvedett villamos volt az alapja ennek a korszerűsítési projektnek. 1994-től közlekedik, egyenáramú szaggatós rendszerrel. Fékezéskor a jármű képes visszatáplálni a keletkező energiát a hálózatba.

KCSV-7

Az 1996-99 között felújított kocsik külön tipust képviselnek.

KCSV-7 típusú villamos

Fő szócikk: KCSV7